Az egyik nap a kisfiam hazajött a könyvtárból és közölte velem, kivett nekem egy könyvet a könyvtárból, merthogy én azt a könyvet bizonyára szeretni fogom. A könyv szerzője előadást tartott a kalandos utazásának élményeiből és a könyvről a gyerekek számára és mivel gyógynövények is vannak benne, a kisfiam egyből rám gondolt. Meghatódva vettem kezembe a könyvet, hisz ilyen ajánlással, ha tetszik, ha nem, anyának el kell olvasnia ezt az olvasmányt.
Azonban már az első oldalaktól kezdve magával ragadott a történet, Dél-Amerika hangulata és a több hónapos személyes tapasztalatok. Úgy éreztem, én is ott vagyok az indiánokkal, a lehetetlen és sokszor képtelen, hihetetlen élmények forgatagában. A könyv első ¾ részében hihetetlen bátor cselekedetnek éreztem, amit a főszereplő csinált. Aztán az utolsó egyharmadban néha már-már úgy gondoltam, szerintem megőrült és vakmerő a főszereplő, és ilyen nincs is, lehetetlen, hogy ilyen kalandokon ment át.
Mindenesetre nem tudtam letenni a könyvet, a főhős pedig, aki valódi ember, egy nő, szerencsésen hazaérkezve (amit igencsak csodálok elolvasva a könyvét) meséli el utólag az átélt eseményeket, élményeket.
A könyv összességében arra ösztönzi olvasóit, hogy higgyük el, nincsenek véletlenek és ha bátran elindulunk az élet rögös, kalandos, sokszor vicces útján, kitartással, rugalmassággal elérjük azt, amire valóban vágyunk. Mindez csupán hit és tényleg kitartás kérdése, no meg egy kalap szerencse is kell azért hozzá (amit megkapunk, ha valóban hiszünk benne).
Fókuszáljunk az életre, az akadályok helyett! 😊